emlék2011.12.31. 14:48, meli
Egy csoda, egy érzés, egy szívdobbanás. Egy hihetetlen erő. Az otthonom; egy kis koszos terem, ahol felnőttem. Két óra; két csodálatos óra, csodálatos emberekkel. Egy álom. Már nem is emlékszem, mikor jött, és honnan, de felkapott, és én hagytam, hogy magával sodorjon. Kiszakított az életemből... Nem, ezt nem ingyen kaptam, volt, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Nem adtam fel. Nem tehettem. Nem így neveltek. Hittem a végsőkig, még azokban a percekben is, amikor már úgy éreztem, vége, nincs tovább, és akartam, nagyon akartam... Nem zavart a fájdalom; összeszorított foggal tettem, amit tennem kellett. És most itt vagyok; új város, új helyek, új emberek. Jól érzem magam... de a mai napig felteszem magamnak a kérdést: mit keresek én itt? ... és el se hinnéd, hogy mennyire hiányoznak azok az idők, amikor még nem volt semmim, mégis megvolt mindenem...
~emlékezz, hogy semmid nem volt, több volt az mindennél...
|