Ugyanaz a kopott tornacipőd, amiben együtt jártuk át Kilitit, az a megszokott pulcsid, a gatyád, amit úgy letolsz, hogy éppenhogy csak nem esik le rólad, az a sapi, ami mindig rajtad van... az illatod, és a kék bond füstje, amiből karikát csinálsz, és amit átfújsz a szájamba... és én úgy imádom... a hangod, a mosolyod, a nevetésed, az az érintésed, a csókod... azt a végtelen hülyeséged... és amikor puszit adsz a homlokomra, és eltűröd a hajamat mert már megint odafújta a szél... és amikor megijedsz a sünitől, és amikor úgy hozzámbújsz mint egy kiscica... amikor megölelsz, és én akármilyen ideges voltam azelőtt, ettől megnyugszom. és tudod, nekem így kellesz, nekem így vagy jó...

lassan eltelik az idő, lassan elmúlik a szó, nekem így kellesz, nekem így vagy jó... lassan elered az eső, lassan lehullik a hó, nekem így kell ez, nekem így lesz jó...

Mit szólsz hozzá?

Sajnálom, hogy itt kell haggyalak Diótörő Balett Egyesület, Sajnálom, hogy megint csalódnom kellett valakiben akiben nem hittem volna hogy valaha fogok... és ennek ellenére ott voltam mellette, amikor rosszul volt, mert szeretem. Sajnálom Öcsi, hogy nem lehetek ott a 3. szülinapodon és nem láthatom azt a huncut kis mosolyt az arcodon, mint tavaly, amikor megkaptad a legújabb kisautós tortádat. Szeretlek

Sajnálom, hogy az egyetlen kiskutyám már odafentről figyel, sajnálom, hogy az akaraterőnk kevés volt ahhoz, hogy életben tartsuk ezt a 10 kis csöppséget akiket itt hagyott nekünk 2 naposan... sajnálom hogy ez ellen nem tehettem semmit, és anyu már megint ott zokog a szomszéd szobában, mint amikor Tina elment.

Annyi mindent elvettél már tőlem, Istenem, és ezek csak az elmúlt hetek eseményei. Tudod, én erős voltam, és én nem sírtam, mert nem tehettem. Valakinek tartania kellett a lelket a többiekben.

all i wanna do tonight is cry...

Mit szólsz hozzá?

Olyat szeretnék veled, amit mással nem lehet, amit mással nem merek...

2011.augusztus 18.♥

Mit szólsz hozzá?

Szeretnék egy világot. Egy világot, ahol van időm mindenkire és mindenre, ahol nem kell kapkodni, ahol mindenki, akit szeretek, ott lehet a szomszéd utcában, ahol tudhatom, hogy Ők biztonságban vannak, és nem kell rettegnem, hogy elveszítem őket. Szeretnék Siófokon, Pécsett, és Erdélyben lenni, egyszerre. Táncolni, a barátaimmal lenni, a családommal lenni. Otthon lenni; közel lenni, távol lenni. Egyszerre. Akár csak egy napra is. Tudom hogy lehetetlen, és fölösleges ilyenen gondolkoznom, de olyan jó álmodozni róla... Ha lenne még egy életem, vajon mit kezdenék vele?

Ahogy a nagybátyám mondaná; bizony, legtöbbször nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember tervezi... és ezért kell örülni annak, ha nagyritkán valami összejön. Végülis, azért van ez így, hogy megtanuljuk értékelni, amit kapunk... és tanuljunk meg küzdeni azért, ami nincs, és amit el tudnánk érni, ha nagyon szeretnénk...

Mit szólsz hozzá?

Akkora biztonságban akarod érezni magad újra mint akkor mikor ölelt, mikor a tekintete rabja lettél, mikor láthatatlan börtönébe zárt. Egy percre sem engedett el. Ott akarsz lenni újra. Átélni mindent előről.

 

Mit szólsz hozzá?

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |