Tegnapelőtt összevesztem a Ramonnal. Jól kiosztottuk egymást. Aztán ki is békültünk 10 perc múlva. Aztán beszéltem a Ramossal. Nem volt túl nagy beszélgetés, jóformán nem jött ki belőle semmi. :/ Na de tiszta sírás volt az a nap. Sírás >> veszekedés >> sírás. Utálom hogy mindig mindenki bele kell pofázzon mások magánügyeibe és mindig minden senkiházi kis paraszt el kell mondja a véleményét mindenről, még így is, hogy nem kérdezte őket senki. -.- Ááhh... Utálom az életemet. Amikor minden jó volt?! Na az rég volt, a szép időknek jó időre VÉGE van drágáim. És most is ki zúg belém? Na ki? Az egyik legnagyobb ellenségem bátyja, akit egy másik ellenségem küldött rám azzal a szöveggel hogy szabad vagyok és hajtson rám. Kedves tőle. Bocsi, kiakadtam, később vicces lesz ezt elolvasni. ELÉG ELÉG ELÉG. # Suli. 4-es lett a töri tz-m és a fizikám is. El se hiszem. Törit még elhiszem, na de fizikából 2-esre számítottam, ugyanis miután megírtuk a dolgozatot, be lettünk avatva a helyes megoldásokba. Hát egyik se tűnt jónak, de végül kijött 4-esre úgyhogy nemgond. Ma osztályfőnökit kapott 5 gyerek az osztályból, mert energiaitalt vettek a Fodorban és meglátta őket az angol tanár. Ofő eljátszotta a nagy halált, és amikor már ott tartott hogy feljelenti a Fodort, hogy energiaitalt adtak ki 18 éven aluliaknak, azt hittem főbe lövöm magam. Ez azért már gáz. 11 évesek  literszámra vedelik az energiaitalt, erre neki áll itt a 18-ról pampogni. Ráadásul beírták nekik ellenőrzőbe hogy tiltja a házirend az energiaital fogyasztását. Hát kéremszépen: 1. Nem a suliban ittak energiaitalt szóval rohadtul semmi közük hozzá, 2. Nekünk sose mutatták a házirendben foglaltakat, így nem nagyon lenne joguk pattogni, hogy tartsuk be őket. Ami nincs azt nem lehet. ;) Még azt is írták a szülőknek, hogy beszélgessenek el gyermekükkel az energiaital káros és romboló hatásairól. xDD Hát gyerekek... Az Endre anyja csak annyit fűzött hozzá a dologhoz, hogy ,,fiacskám, legközelebb otthon igyad az energiaitalt. ;)". Nagy hűhó, semmiért. Tegnap a MÍNUSZ jött be matek órára. Az egész órát azzal töltötte hogy a tudáspróba feladatainak megoldását magyarázza, észre se vette hogy senki sem figyel rá. Nem tudom miért kell ezzel vergődni pénteken utolsó órában mikor a vak is látja hogy senkit nem érdekel. Na mindegy, mi ráértünk, körmöt festettünk folyékony hibajavítóval aztán ki is színeztük. Akkor néztem nagyot mikor odajött hozzám és megkérdezte az egyik megoldásról, amit az Endre írt be nekem előző szünetben a könyvbe, hogy biztos vagyok e benne hogy jól számoltam... Hát mondom természetesen. :) x') Az Endre meg már a padon feküdt a röhögéstől. A héten nem volt se Evi se Anna. Sítáborban voltak. Nem volt kinek meséljek, pedig hát lett volna miről. Most meg annyit kell pótolni mesélésből hogy wááá... Jóformán csak a Nessynek meséltem el mindent, ő az aki általába nyomon követi az én kis nyomorult életemet. :) Amúgy cipőben lesz a balettos táncunk (hála az égnek). Állítólag valami sötétebb ruhánk lesz hogy maradhasson a fekete cipő...  [később:] Fáj a torkom, fáj a fejem, álmos vagyok, tanulnom is kéne. Meg ráadásul  Ramossal mindennekvége...( U )   Mégse.. :D (L)

     
ott ült a padon könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar. amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?