-Fekete lyukban húz a vonat,
a föld alatt metróuzat van,
végigmérnek szemsugárfények.
 Elkapok egyet, pont a Tiédet, visszanézek,
úgy érzem itt ér véget az eddigi élet.-

Olyan furcsa, hogy azok a dolgok, amik nem is olyan rég, röpke 2-3 évvel ezelőtt létfontosságúnak tűntek, mint például a fiúk, a szempillafestés és az öltözködés, meg eleve, hogy hogy nézek ki. Ezek mára már lényegtelenek. Ami lényeg, az a családom, a barátaim, és az álmaim.

Hosszas kihagyás után ismét jelentkezem. Sokáig nem írtam. Ez a rövidke szünet a feltorlódó események miatt volt szükséges. :) Ti is nyomon követhettétek a naptáramat; balett főpróbák tömkelege, majd 22.-én karácsonyi balettfellépés, éjjel már indultunk is Sepsiszentgyörgyre (Erdély), délután odaértünk. Érdekes, mert hónapokig vártam hogy karácsony legyen, de amikor már ott voltam, nem volt érdekes annyira. A karácsonyfadíszítés a kedvenc részem; a cérnakötözgetés, szaloncukor-és gömbakasztgatás, fények és díszszalagok felakasztgatása, valamiért ezt a részt nagyon szeretem! :) Végülis három helyen voltam "angyal". Az ünnepek viszonylag jól teltek, egy-két kisebb nagyobb vitát leszámítva, most láttam csak igazán, az emberek miért mondják mindig, hogy az ünnepek tele vannak vitával és feszültséggel. Amíg kisebb voltam valahogy láthatatlannak tűnhettek az ilyen dolgok, mint ahogy most Gergőnek is. Szegényke nem is értette miért kiabálnak annyian a feje fölött, és miért nem figyelnek rá. Mikor már odáig fajult a helyzet, felvettem és bevittem a szobába Gumimacit nézni. Gépezni egyébként nem volt sok időm, csak akkor tudtam felszökni egy rövid időre, amikor Gergő aludt, de ez végülis nem nagy baj. A szilveszterről csak annyit, hogy nekem a tavalyi sokkal jobban tetszett. Most is mentünk színházba, de Bogiék nem jöttek, és úgy megszoktam már hogy évek óta velük megyünk, hogy nélkülük nem volt az igazi... Színház után felmentünk mamáékhoz, elvettük az ételeket és a rágnivalókat, és mentünk fel Bogiékhoz. Amikor ott voltunk, kicsit javult a hangulat, leültünk az asztalhoz, kabaréműsorokat néztünk a tévében, majd Bogival szokásosan elvonultunk a szobába. Ott vártuk ki hogy éjfél legyen, és utána kimentünk koccintani. Kétszer is koccintanunk kellett, tudniillik Erdélyben 1 órával hamarabb jön el a szilveszter, mint itt Magyarországon.:) Nem sokkal később Csengi (Bogi nővére) és a barátja, Attila, na meg az ő kisebb baráti körük, felugrottak köszönni. Azt hiszem ez egy nagyon jó része volt ennek az egész szilveszternek, hatalmasakat nevettük! De hogy min, az legyen a mi titkunk. ;) Végülis kellemesen telt Bogiéknál, csak nem őrültünk meg annyira, mint tavaly.

Már nagyon unom ezeket a karácsony előtti dolgozatiratásokat. Minimum nyolc dolgozat egy hétre, és mindez pont most karácsony előtt, amikor eleve mindenki nehezebben tudok koncentrálni. Már csak a dec.22.-ei balett fellépést várom, és utána rögtön indulunk Sepsiszentgyörgyre. (: Annyira de annyira várom! Végre láthatom az én édes kisöcsikéimet, és az én egyetlen bolond dobolós bátyókámat, és végre újra együtt lesz a család!

Diótörő Balett Egyesület.♥
Én nem is tudom...De olyan furcsa érzésem volt egyik balett órán és megint ugyanaz az érzés.Lehet hogy ez lesz az utolsó Diótörős karácsonyom a szinpadon? Lehet hogy lesz még nagyon sok ilyen? Olyan rossz ez a bizonytalanság...