„Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, ezért mindig többre vágyok. Így szenvedek. Az biztos, hogy valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani. Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna. Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem. Van, hogy nem tudok hinni. Mint most. És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még. Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Mert eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!”

Kedves sors. Remélem tisztában vagy vele, hogy ezzel az egésszel mennyire összezavartál, és hála neked, most ismét nem tudom hogy mit tegyek. Nem én akartam hogy így legyen, de mégis így alakultak a dolgok és már megint ugyanabban a helyzetben találtam magamat,  mint amikor utoljára ránéztem egy fiúra, és én akkor megesküdtem, hogy a közeljövőben teszek róla, hogy ne kerüljek ilyen helyzetbe. Erre tessék, már megint itt vagyok, és  már megint nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel, amit nem akarok érezni de akárhogy is próbálom, nem tudok mit tenni ellene.

Imádok álmodni. Olyankor azt tehetek amit csak akarok, következmények és gondok nélkül. Ha akarom akkor elrugaszkodok a földről és repülök, vagy képzeletbeli kirándulásra megyek az osztályommal, de legtöbbször kipróbálok 1-2 dolgot, mert miért is ne? Érzed hogy mennyit álmodozok rólad?

meghallgatom és megőrülök.♥

Egyszer szeretnék...

Ha szeretsz, akkor ne csak akkor szeress, amikor mosolygok és boldog vagyok, be van lőve a hajam és a legszebb ruhám van rajtam, hanem melegítőben, smink nélkül, kócosan, betegen is. Szerintem leegyszerűsítve ez a feltétlen szeretet.
. . .
...egyébként nem tudom ti hogy vagytok vele, de én egyszer szeretnék tökéletes lenni. Szeretnék szép lenni, okos lenni, vicces lenni. Szeretnék tökéletes lenni az Ő szemében. De ezek a pillangók a hasamban... Kezdenek kikészíteni.

~ no no no no, dont phunk with my heart...

Lehet, hogy néha jobb, ha nem nyilvánítjuk ki az érzéseinket, néha jobb, ha csendben figyelünk, néha az a helyes, ha nem mi lépünk, hanem várunk és néha jobb, ha az eszünkre hallgatuk és nem az ösztöneinkre. Ez mind nehéz. Amikor a kosárpálya széléről rámvet egy pillantást, vagy ha szembejön velem a folyosón, vagy azokkal a gyönyörű kék szemeivel belenéz a szemembe...Ha csak két másodpercig tart is az egész, akkor is olyankor a legeslegnehezebb!:D