Szerelmes vagyok. A balettba. De nagyon nagyon. Imádom, és tényleg már más nem is érdekel. Annyira jó érzés ott állni a színpadon, vagy éppen nézni másokat ahogyan táncolnak, és érezni őket, érezni a táncot. Keddtől kezdve egész héten próbák voltak, a legtöbb színpadon. Kaptunk új ruhákat (amik 5éve az akkori Ifjúságisokon voltak) és befejeztük a Hello c. búcsútáncunkat. Most, hogy így visszagondolok, egy éve is átfutott már az agyamon a gondolat, amikor láttam az akkori Juniorosokat kisírt szemekkel állni a színpadon, hogy majd jövőre mi állunk ott. És tényleg eltelt az az egy év, és holnap ott állunk majd a színpadon. Pontosan ott, ahol ők álltak egy éve. Egyébként sokat változtam amióta a Vivi a táncos példaképem. Hogy miért ő? Mert vannak céljai és megtesz mindent azért, hogy elérje őket. És amikor táncol, akkor benne van az esze, a szíve, a lelke. És ennél több nem is kell, ez így tökéletes. Fogytam 3 kilót! Tőlem ez nagy szó, mert soha nem bírtam leadni egyetlen egy kilót sem, de most kitartó voltam, futottam, és megettem a káposztalevest, és nem egy nap volt, hogy csak gyümölcsöt és zöldséget ettem. Rossz visszagondolni. De megérte. Na de térjünk a tárgyra. Tényleg amióta ő a példaképem, azóta dícsér egyre gyakrabban a Gabi (néni :DD). Viszont amin nagyon meglepődtem. Amikor a páros táncunk után mentünk le a nézőtérre, Zsuzsa néni oda hívott magához. Gondoltam megkér hogy hívjak oda valakit, vagy szóljak rá a kicsikre. De nem! Egyszerűen csak oda hívott, és azt mondta hogy: ,,Nem tudom mit csináltál magaddal, de olyan gyönyörűen táncoltál egész végig, hogy le se bírtam venni rólad a szemem." Hihetetlen hogy ezt mondta. Egyszerűen felemelő! Tényleg fejlődnék abban amit imádok csinálni? KOMOLYAN, ANNYIRA JÓ! Köszönöm Vivi! Van kitől tanulnom. =) Mellékes információként megemlíteném hogy fürödtem a Balatonban már háromszor. Először suli után  lementünk az Annával. Fel akartak szedni minket. A szabadstrandra mentünk, lepakoltunk az Algidás bódé mellé és bementünk a vízbe. Már nézegettek minket akkor is, aztán amikor már másodszor mentünk be, jöttek a vizibiciklivel, akkor még meg is szólítottak: - Sziasztok csajok jöttök egy körre? - Hát persze, hogy nem. - Mért? - Mert csunya a fejed. Anna persze sikeresen beidőzítette a merülését, és egész végig a víz alatt volt amíg ezt a szép kis párbeszédet megejtettük a gyerekkel. Iszonyúan várom. Hatalmas sírás lesz. Leírhatatlanul hiányozni fog ez az 5év amit veletek táncoltam végig. Az a sok próba, a rengeteg előadás, a sok közös élmény, szép emlékek.

 ,, E g y  k o r s z a k  v é g e t  é r t . " :( ♥

Voltunk osztálykiránduláson MÁJUS 28-29. Már jól indult, én érkeztem utolsónak természetesen, de később kiderült hogy épp ez volt a mázlim. Ugyanis az Enyingi kanyarnál kinyílt a busz csomagtartója és KIHULLOTTAK a csomagok az útra. Az enyémet már a másik oldalra rakták, szerencsére nem az nyílt ki. A fiúk vissza szaladtak és visszahozták a kihullott csomagokat, aztán mindenkit kértek hogy menjen le és nézze megh hogy biztosan megvan-e minden cucca. Na aztán mentünk vagy 2 órát, megálltunk a Jedi Arborérumnál, ettünk, aztán bementünk. Ha nyugdíjas lennék, biztos élveztem volna, de így ennyi idős fejjel nem találtam túl érdekfeszítőnek azt, hogy fák és szúnyogok társaságában szétjárjam a lábamat. Felcseszte a cipő a lábamat, úgyhogy nem tudom mennyi gyaloglás után meguntam és a Vikivel meg a Zsanival együtt leültünk egy padra pihenni. Pont arra jött a Virág, le volt törve, látszott rajta hogy a sírás kerülgeti, kérdeztük hogy mi a baj. Először nem mondott semmit, tovább ment. Ha nem lett volna hólyag a lábamon, esküszöm utána megyek, de így inkább elindultunk vissza. Virág megfordult, és amikor meglátta hogy indulunk, úgy döntött velünk tart. Elmesélte, hogy az a baj, hogy a Dóri beszólt neki valamit és állandóan a Lillával lóg, stb... Kiértünk, a fiúk már rég kint voltak, hintáztak meg oszlopra másztak. Amikor vissza értek a többiek is, elindultunk megnézni a Hétvezér forrást. Gyalogoltunk vagy 40km-t folyamatosan, még el is tévedtünk, átvágtunk a mocsáron mire odaértünk és akkor még a visszaút. Szerintem életemben nem gyalogoltam még ennyit. Egyébként elég szép hely volt, csak annyit éppen nem ért meg amennyit gyalogoltunk érte, de ez az én értékrendem. A lényeg hogy a lábunk leszakadt mire a szállásra vittek minket (Kőszeg), már csak feküdni volt erőnk. Meglepően jó helyre vittek minket (Alpokalja Panzió). Csak 2 személyes szobát kaptunk, Evivel voltunk egy szobában. Az étel is egész jó volt, csak kicsit sok volt nekem így estére, úgyhogy a felét elosztogattam másoknak. Utána elmentünk a városba körülnézni, rájöttünk hogy nincs semmi bolt. A tér viszont tetszett, főleg a hangulata miatt. Visszamentünk a szállásra, lezuhanyoztam, de mivel nem nagyon szeretek üvegezni, inkább átmentem a Zsaniékhoz TV-zni. Másnap pedig reggeli, aztán Kőszeg, városnézés. Voltunk a Fertőrákosi kőfejtőnél, meg megnéztünk valami várat meg templomot. Aztán mentünk a McDonald'sba. Rengetegen voltak, de kiálltuk a hosszú sort, ettünk, utána pedig átmentünk a Sopron plázába. Egy  normális bolt volt, ott se voltak túl jó dolgok, a végére találtam egy jó kis felsőt. Aztán úgy volt hogy máshova már nem megyünk, örültünk is, mivel már mindenki hulla fáradt volt. De akkor jött a tetőpont, elvittek minket a Széchényi mauzóleumba meg még a kiállításra is, ami csak az osztályfőnököt érdekelte, meg a Mátét, mert ő tartotta az idegeneketkörbevezetőembert helyettesítő beszélő dobozkát. Mindenki a különböző termekben levő székekért harcolt, ugyanis állni már nem nagyon bírtunk. Aztán kimentünk a wc-re, ott ültünk 10 percet hogy ne kelljen azt a hülye dobozt hallgassuk.

Nem, nem viccelek. Tina LYUKAT RÁGOTT A KERÍTÉSBE HOGY FELJÖHESSEN A KERTBE. De ez még nem minden. Lecsuktuk és odaraktuk a kukát a lyukhoz, hogy ne tudjon feljönni. 10perc múlva megint fent volt. :) De még mindig nem tudom elképzelni hogy azon a kis lyukon hogyan tudta átpréselni magát, de ahogy elnézem mostanában nélkülözhetetlennek érzi magát. Amúgy végre volt időm napozni és sokat barnultam az elmúlt 2 napban. :DD Szombaton felléptünk a  Szezonnyitón. Nem nagy cucc. Igazából örülök hogy túl vagyok rajta. A balett fellépést várom nagyonnagyon. Nagy sírás lesz meg minden, de várom. Imádom a művelődési színpadát. Jó érzés ott állni kinnt és táncolni. (: Amúgy ma van egy éve hogy a csapatunk (Dolce Vita) totálisan megnyerte az évzáró versenyt. :DD 2009.05.24. Wáá, régi szép idők. Akkor még talán jó volt a csapat. Bezzeg most. Sehol se vagyunk. Komolyan gondolkoztam rajta hogy kilépek. Semmit nem haladunk a táncokkal, négy ütemenként vesszük az újat is de még így is elfelejti mindenki az egészet a következő edzésre. Ennek a csapatnak már úgy is mindegy. Rég volt már a mi fénykorunk... Ajjh úgy repül az idő és mindjárt egy éve lesz szeptember 14. is. Nem akarom hogy így elszálljon minden és wáááh... ///. Tudom hogy lesz majd új csaja és én azt végig kell majd nézzem ahogy vele van és én ezt nem akarom. Tudom hogy nem bírnám ki. El akarok menni Pécsre. Táncolni és elfelejteni mindent. m i n d e n t !

Szombaton voltunk fellépni a  Sió Kanál Fesztiválon. Csak a múlt csütörtöki edzésen derült ki hogy mi is fellépünk meg még mások is mert eredetileg csak a Kiliti lépett volna fel meg a Dani, látszik is hogy le van amortizálódva a kis régi best csapatunk. Aztán ma kiderült hogy május 22.-én is fellépünk a Szezonnyitón, szintén a hajóállomáson. Szerintem már eléggé unhatnak minket, én is unnám a helyükben. Mondjuk most lehet hogy táncoljuk majd a  ZOMBIET ÉS A DANIST, MEG AZ ÚJ TÁNCOT. Edzés után végre oda adtam a Krikynek az Eszti továbbtanulási lehetőségekről szóló zöld-fehér könyvecskéjét, ami már jó pár hónapja nálam dekkolt. Egyébként  ELKEZDTEM SZÖVEGEKET ÍRNI. Tegnap pakoltam a szobámban, kimentem a nappaliba, és elkezdtek jönni a gondolatok, méghozzá rímekben. Nagyon durva. :| Rohantam a géphez és írtam és írtam és háthát ez lett belőle. Aztán ma suliban az egyik szünetben megint alkottam. Tessék elolvasni.

~egy.

Ugyanaz a szoba, ugyanazok a falak,
de rólad itt csak néhány emlékkép maradt.
Ugyanaz a ház, ugyanaz az épület,
De az élet, jajj, oly nehéz nélküled...
Csak nézem a képeket és gondolkozom azon,
hogy csábíthatott el régen tőled néhány bunkó fazon.
Én nem akartalak megbántani, de nekem is fájt.
Mikor elhagytalak, azonnal éreztem a hiányt.
Mikor beteg voltál, hidd el, én még rosszabbul voltam.
Ádándnál a színpadon mindent elrontottam.
Aztán csak teltek boldogan a hónapok és napok, 
Sose gondoltam hogy az élettől egyszer ekkora pofont kapok.
A legfontosabb ember az életemben,
Te voltál az, és én nélküled elvesztem.
Január 11: ezt írta a naptár,
Ez volt az a nap, amikor eldobtál.
Hogy pontosítsunk, igazából én dobtalak téged,
De csak egyszer lenne lehetőségem nálad még egy...
Mert ha akkor éppenséggel máshogy reagálok,
Lehet hogy még együtt lennénk, mint más boldog párok.
***
Ha csak még egy esélyem lenne, hogy együtt legyek veled...
Amióta elhagytál, átkozom a telet.
Szívem megszakad ha a közös múltra gondolok,
Csak te éltetsz, te vagy az a dolog...
***
Utálok így létezni és utálom az életet,
Mert nélküled jóformán mindkettő egyre megy.
Amióta elhagytál, éltetőm a tánc,
Az egyetlen dolog, ami a fájdalomból kiránt.
Az egyetlen dolog, aminek értelme maradt,
Mert a szívem, na jah...Hát, az nálad maradt.
Te vagy az első, az utolsó, és az egyetlen,
Az egyetlen fiú ki mellett önmagam lehettem.
Az egyetlen srác akit szeretni tudok,
Aki nélkül fájdalommal telnek el a napok...

~kettő.

Én érzem, érzem,
mégis kérdem, kérdem,
hogy mért nem, mért nem,
mért nem értem.
***
Tudod én nem gyakran kérek,
de most maradj velem kérlek,
mert már tényleg attól félek,
hogy így elveszek végleg...
***
Én érted élek,
ezt értsd meg végleg,
és fogd fel végre,
hogy nincs még vége.
Csak nézek az égre
és agyalok félve,
Hogy más útra térve
Vajon...
Vajon milyen lenne élni,
többé már nem félni,
a táncnak élni,
és már nem csak remélni,
hanem érezni is,
hogy vár egy új élet,
nincs több rossz érzet,
már nem is várlak téged,
lassan eltűnnek a képek,
és mostmár felejtek tényleg...
***