Annyira furcsa érzés fél év után ismét végigmenni ezeken az erdélyi utcákon... minden kis negyedhez, padhoz és járdához más-más emlékek kötnek, és ahogyan sétálok ezek a nyári érzések újra előbújnak, és hivogatnak vissza a múltba... én pedig mennék és megcsinálnék mindent újra, minden hibával együtt, mert ez igy volt az igazi és bár vannak dolgok amiket bánnom kellene, nem megy, mert én akkor tényleg élveztem...
mindig a család volt a fontos, ami nélkül szar az egész, nekem szívből van sok, pénzből meg kevés! már tudom miyen szívből szeretni, már tudom mi az amit nem pótolhat semmi! a múltam az mit tőlem nem vehet el senki, repül az idő, de én nem hagyom elmenni, elmúlt a gyerekkor, mikor még hittek bennem, elmúlt hogy őszintén mondtam, minden rendben...
nekem nem kell a segítség, mert a rosszak mindenemet elvették,
nekem nem kell a barátság, mert azt jól tudom, jó nagy szamárság...
nekem nem kell a pénzetek, mert én inkább bármit megteszek,
ha kell akkor inkább holtan ébredek, ott mindenki szeret ahová én megyek...
Nem értem magamat... Nem akarok elmenni, nem akarom itthagyni már megint, de jön az a mocskos busz én pedig veszek egy nagy levegőt és FELSZÁLLOK rá.. és elindulunk és ahogy távolodunk a várostól, ahogy egyre kisebbek lesznek azok az öreg, megszokott utcák, amiket együtt jártunk át, és a kopott padok a parkokban ahol együtt lógtunk nyáron, nekem megszakad a szívem... De amikor valaki megkérdi, másképp csinálnám-e, ha visszamehetnék az időben, én gondolkodás nélkül rávágom hogy NEM! és így is gondolom...
nem érdemes sírni, az igazi könny ritka mosollyal szenvedni az élet titka
16éves; lány; 158cm;; zenehallgatás; tánc; barátokért bármit; ébren álmodozós; színpad = élet; Siófok; körmötrágós; koleszos; mobil-rágó-szájfény nélkül sehova; LOVERDOSE;Balaton; cipő-és táskamániás; nyár, színes körömlakkok; parfüm; gránátalmás testpermet; család; DBE pécsi müszi [táncművészeti tagozat]
~ ott voltam melletted az utolsó napokban
becsuktad a szemeid és elaludtál a karomban
azt hittem felkelsz és minden kezdődik újra
de leállt a szíved és nem dobbant meg újra...
Mint egy álomkép
mikor megírtam ezt már túl vagyok mindenen odaát vár, akit legjobban szerettem akármeddig jut el a nevem én mindent, de mindent érte tettem első a családom nem érdekeltek gyalázkodtok pedig boldogan keltek én mit nem adnék egy rohadt percér magadba, hogy merre mentél ...
AJÁNLOM AZ OLDALT
