lelkem egy szikla...2011.06.13. 14:07, meli
Ez is megtörtént, elballagtunk. Örülök, hogy itt tudott lenni legalább az egyik öcsém, és a mamámék. Végigcsináltam sírás nélkül. Igen, nehéz volt, nem is kicsit, de nem akartam hogy a G. ilyen állapotban lásson, így is nagyon kivolt, hogy elmegyek... Annyira édes volt, ballagás után odajött hozzám és kaptam tőle egy csokor rózsát... és azok a könnyek... huhh. Kétszer mentem végig Ott, egyszer főpróbán, egyszer pedig ballagáson, nem is tudom melyik volt a nehezebb, de többször nem csinálnám végig, az biztos. Nehéz volt. Nagyon a szívemhez nőtt ez az iskola ez alatt a 8 év alatt, de hogy nem a tanárok és a tanulás miatt, az biztos. Fáj hogy ezentúl nem láthatom mindennap a suliban, nem futunk össze a folyosón, nem lehetek ott vele annyit, mint eddig... Nehéz elengedni ezt az egészet. Szeptembertől új suli, új arcok, új tanárok, új tantárgyak, újabb elvárások és élmények várnak. Minden más lesz. Várom is, meg nem is. Én akartam. Én vállaltam. Végigcsináltam. Most itt vagyok...

|