Szerelmes vagyok. A balettba. De nagyon nagyon. Imádom, és tényleg már más nem is érdekel. Annyira jó érzés ott állni a színpadon, vagy éppen nézni másokat ahogyan táncolnak, és érezni őket, érezni a táncot. Keddtől kezdve egész héten próbák voltak, a legtöbb színpadon. Kaptunk új ruhákat (amik 5éve az akkori Ifjúságisokon voltak) és befejeztük a Hello c. búcsútáncunkat. Most, hogy így visszagondolok, egy éve is átfutott már az agyamon a gondolat, amikor láttam az akkori Juniorosokat kisírt szemekkel állni a színpadon, hogy majd jövőre mi állunk ott. És tényleg eltelt az az egy év, és holnap ott állunk majd a színpadon. Pontosan ott, ahol ők álltak egy éve. Egyébként sokat változtam amióta a Vivi a táncos példaképem. Hogy miért ő? Mert vannak céljai és megtesz mindent azért, hogy elérje őket. És amikor táncol, akkor benne van az esze, a szíve, a lelke. És ennél több nem is kell, ez így tökéletes. Fogytam 3 kilót! Tőlem ez nagy szó, mert soha nem bírtam leadni egyetlen egy kilót sem, de most kitartó voltam, futottam, és megettem a káposztalevest, és nem egy nap volt, hogy csak gyümölcsöt és zöldséget ettem. Rossz visszagondolni. De megérte. Na de térjünk a tárgyra. Tényleg amióta ő a példaképem, azóta dícsér egyre gyakrabban a Gabi (néni :DD). Viszont amin nagyon meglepődtem. Amikor a páros táncunk után mentünk le a nézőtérre, Zsuzsa néni oda hívott magához. Gondoltam megkér hogy hívjak oda valakit, vagy szóljak rá a kicsikre. De nem! Egyszerűen csak oda hívott, és azt mondta hogy: ,,Nem tudom mit csináltál magaddal, de olyan gyönyörűen táncoltál egész végig, hogy le se bírtam venni rólad a szemem." Hihetetlen hogy ezt mondta. Egyszerűen felemelő! Tényleg fejlődnék abban amit imádok csinálni? KOMOLYAN, ANNYIRA JÓ! Köszönöm Vivi! Van kitől tanulnom. =) Mellékes információként megemlíteném hogy fürödtem a Balatonban már háromszor. Először suli után  lementünk az Annával. Fel akartak szedni minket. A szabadstrandra mentünk, lepakoltunk az Algidás bódé mellé és bementünk a vízbe. Már nézegettek minket akkor is, aztán amikor már másodszor mentünk be, jöttek a vizibiciklivel, akkor még meg is szólítottak: - Sziasztok csajok jöttök egy körre? - Hát persze, hogy nem. - Mért? - Mert csunya a fejed. Anna persze sikeresen beidőzítette a merülését, és egész végig a víz alatt volt amíg ezt a szép kis párbeszédet megejtettük a gyerekkel. Iszonyúan várom. Hatalmas sírás lesz. Leírhatatlanul hiányozni fog ez az 5év amit veletek táncoltam végig. Az a sok próba, a rengeteg előadás, a sok közös élmény, szép emlékek.

 ,, E g y  k o r s z a k  v é g e t  é r t . " :( ♥