Szombaton voltunk fellépni a  Sió Kanál Fesztiválon. Csak a múlt csütörtöki edzésen derült ki hogy mi is fellépünk meg még mások is mert eredetileg csak a Kiliti lépett volna fel meg a Dani, látszik is hogy le van amortizálódva a kis régi best csapatunk. Aztán ma kiderült hogy május 22.-én is fellépünk a Szezonnyitón, szintén a hajóállomáson. Szerintem már eléggé unhatnak minket, én is unnám a helyükben. Mondjuk most lehet hogy táncoljuk majd a  ZOMBIET ÉS A DANIST, MEG AZ ÚJ TÁNCOT. Edzés után végre oda adtam a Krikynek az Eszti továbbtanulási lehetőségekről szóló zöld-fehér könyvecskéjét, ami már jó pár hónapja nálam dekkolt. Egyébként  ELKEZDTEM SZÖVEGEKET ÍRNI. Tegnap pakoltam a szobámban, kimentem a nappaliba, és elkezdtek jönni a gondolatok, méghozzá rímekben. Nagyon durva. :| Rohantam a géphez és írtam és írtam és háthát ez lett belőle. Aztán ma suliban az egyik szünetben megint alkottam. Tessék elolvasni.

~egy.

Ugyanaz a szoba, ugyanazok a falak,
de rólad itt csak néhány emlékkép maradt.
Ugyanaz a ház, ugyanaz az épület,
De az élet, jajj, oly nehéz nélküled...
Csak nézem a képeket és gondolkozom azon,
hogy csábíthatott el régen tőled néhány bunkó fazon.
Én nem akartalak megbántani, de nekem is fájt.
Mikor elhagytalak, azonnal éreztem a hiányt.
Mikor beteg voltál, hidd el, én még rosszabbul voltam.
Ádándnál a színpadon mindent elrontottam.
Aztán csak teltek boldogan a hónapok és napok, 
Sose gondoltam hogy az élettől egyszer ekkora pofont kapok.
A legfontosabb ember az életemben,
Te voltál az, és én nélküled elvesztem.
Január 11: ezt írta a naptár,
Ez volt az a nap, amikor eldobtál.
Hogy pontosítsunk, igazából én dobtalak téged,
De csak egyszer lenne lehetőségem nálad még egy...
Mert ha akkor éppenséggel máshogy reagálok,
Lehet hogy még együtt lennénk, mint más boldog párok.
***
Ha csak még egy esélyem lenne, hogy együtt legyek veled...
Amióta elhagytál, átkozom a telet.
Szívem megszakad ha a közös múltra gondolok,
Csak te éltetsz, te vagy az a dolog...
***
Utálok így létezni és utálom az életet,
Mert nélküled jóformán mindkettő egyre megy.
Amióta elhagytál, éltetőm a tánc,
Az egyetlen dolog, ami a fájdalomból kiránt.
Az egyetlen dolog, aminek értelme maradt,
Mert a szívem, na jah...Hát, az nálad maradt.
Te vagy az első, az utolsó, és az egyetlen,
Az egyetlen fiú ki mellett önmagam lehettem.
Az egyetlen srác akit szeretni tudok,
Aki nélkül fájdalommal telnek el a napok...

~kettő.

Én érzem, érzem,
mégis kérdem, kérdem,
hogy mért nem, mért nem,
mért nem értem.
***
Tudod én nem gyakran kérek,
de most maradj velem kérlek,
mert már tényleg attól félek,
hogy így elveszek végleg...
***
Én érted élek,
ezt értsd meg végleg,
és fogd fel végre,
hogy nincs még vége.
Csak nézek az égre
és agyalok félve,
Hogy más útra térve
Vajon...
Vajon milyen lenne élni,
többé már nem félni,
a táncnak élni,
és már nem csak remélni,
hanem érezni is,
hogy vár egy új élet,
nincs több rossz érzet,
már nem is várlak téged,
lassan eltűnnek a képek,
és mostmár felejtek tényleg...
***